Hangfoglalás · Hang- és Hangszertechnikai Online Magazin

Mindenhogy jó, de legjobb mániákusan

2011. augusztus 15. 09:28

Hát itt vagyok most – gondoltam –, amikor 2010. július 19-én délután megérkeztem a szolnoki Tiszaligeti Szabadidőközpontba. Ismeretlen helyen, idegen emberekkel, akikkel eltöltök majd egy hetet. Miután anyám kitett a szállás előtt a lépcsőn, búcsút vett tőlem, és indult vissza Pestre. Ott maradtam egy bőröndön, és vártam a szobatársaimat, akik állítólag majd beengednek.
Hát valahogy így kezdődött…

Az pedig ahogyan folytatódott, tulajdonképpen álomba illő, és talán számomra is hihetetlen lenne, ha nem lettem volna ott. Már az első este gyakorlatilag „örökbe fogadott” a Bikini szaxofonosa (Makovics Dénes), és az ország egyik legkiemelkedőbb basszusgitárosa Szappanos György. Időközben elkezdtem megismerkedni a tábor 300 résztvevőjével, akik mind nagy szeretettel fogadtak, s ez igen jól esett.

Bár az első este még kicsit elhagyatottnak éreztem magamat, de másnap estére már a barátokkal és zenész példaképekkel buliztam a büfében. Ez csak a kezdet volt. Harmadnapra bekerültem egy a tábor idejére szerveződött zenekarba, akiknek zenei tudása, tehetsége, és emberszeretete egy részt lenyűgözött, másrészt komoly motivációt is jelentett. Velük a következő napokban sikeres, és kitűnő színvonalú produkciókat hoztunk létre.

Eközben az ének kurzust tartó Gereben Zita igen elismerő szavakkal illette egy órai fellépésemet, és nem utolsó sorban szövegírómmal közös dalunkat.

Az utolsó este a nagysikerű zenekari fellépésünk után egy nálam csak néhány évvel fiatalabb fiú azt mondta, példaképének tekint engem gitárosként. Megdöbbentett, nem is értettem, mivel nálam sokkal jobb gitárosokat is találhatna, kezdve a táborban lévők jó részével.
Aztán még aznap este őszinte meglepetésemre megnyertem a legígéretesebb énekesnek járó díjat, majd idén még őszintébb megdöbbenésemre a legszorgalmasabb gitárosnak járó fődíjat.

Mindezt nem dicsekvésből írom, az, hogy olyan emberek mint Gereben Zita, Lukács Péter, Andrássik Remo, Sántha Gábor, Szappanos György és még sokan, ilyen elismerésben részesítettek, rengeteget jelent nekem éppúgy, miként bármelyik pályakezdő zenésznek is. A szakma nagyjaitól, többnyire azt kapja az ember, hogy ügyes vagy fiam, próbálkozz csak, egyszer majd, talán lesz belőled valaki. Ebben a táborban ez a vállveregető csendőr-pertu eltűnik, és a tanárok teljesen úgy viselkednek, mintha mi is egyenértékű zenészek lennénk velük, s mintha ebből a zenélésből ma meg lehetne élni Magyarországon.

Érhetné persze kritika a tábort. Sajnos mivel csak hétszer 24 óra áll rendelkezésére a tanároknak is, és annak a röpke 300 fiatalnak is, aki lent van, az egyéni mentorálás, és a személyre szabott tanítás kimarad. Ezt azonban sok minden pótolja.

A kurzusokon igaz sokan vagyunk, sokféle szinten, de mindenki felcsíphet magának néhány olyan mondatot, amit később hasznosíthat. Persze a tanárok is igyekeznek az igényeket szem előtt tartani. A tábor elején leíratják mindenkivel: mi az a zenei, vagy technikai kérdés amit nem tud, vagy nem ért, és arra igyekeznek külön is kitérni. Ha ez mégse sikerülne, akkor hajlandóak bármikor bármit elmagyarázni, kurzuson kívül. Idén a tábor legelső napján Lukács Peta egy padon ülve magyarázta el a körötte állóknak a modális skálák rejtelmeit, úgy, hogy meg is értettük.
A különböző hangszeres kurzusok mellett (gitár minden mennyiségben, basszusgitár, dob, zongora, ének), technikai kurzusok is vannak, ahol az elektronikáról, a hangosításról, a hangszerekről, vagy az improvizációról tudhatunk meg többet.

A nap kiemelkedő pontja a dél körül tartott zenekari kurzus, amikor a táborban szerveződött zenekaroknak, az előző nap folyamán, a tanárokból verbuvált együttestől kapott feladatot kell bemutatniuk a többieknek, és a tanári zsűrinek. Mondanom se kell, hogy élvezeti értéke mellett, ezekből tanulni is sokat lehet. Habár az egy hét, ez esetben is kevés, mivel az együttesek általában pont a hét végére szoknak össze teljesen.
Nem említettem még az egész héten működő stúdiókat, ahol a tábori, vagy táborba érkezett zenekarok demót készíthetnek, megismerkedhetnek a profi felvételkészítéssel és technikával.

Este pedig, koncert. Minden este nagynevű előadó, vagy zenekar érkezik, akik egy laza koncertet követően elvegyülnek a büfében bulizó fiatalok közt, és egyszer csak azt érezzük, mintha ezek az arénákban, tőlünk elérhetetlen távolságban lévő zenészek, ugyanolyanok lennének. mint mi. És tényleg. Ők is beszélgetnek, káromkodnak, isznak – nem ritkán berúgnak – egyszóval: ugyanolyanok, mint mi.
A hajnalig tartó party után aztán kezdődik minden elölről, habár már fáradtabban, és nem kicsit másnaposan.

Mindehhez hátteret biztosít a rádiómánia, amely az ottani tábori rádió, s amely híres előadók zenéi mellett a táborlakók zenéit is szívesen leadja, valamint a kurzusokról is folyamatosan közvetít. Az, hogy a táborosoknak mit jelent a Gitármánia, talán jól mutatja egy ottani barátom megjegyzése. Tavaly jött először, és a hét közepén Kapolcsra kellett mennie. Ám az utolsó este visszaérkezett hozzánk, végighevert az ágyán, és így szólt: úgy érzem, mintha haza értem volna.

Juhász Tomi

Partnerek